2009. június 22., hétfő

Jó régóta nem volt olyan hetem, hogy ne kellene orvoshoz mennem. Ez a hét most ilyen. Nagyon furcsa, hogy a naptáramban nincs egy orvosi időpont sincs bejegyezve.
Tegnap már Budapest határain kívülre merészkedtem autóval, igaz nem túl messzire ami nem nehéz mivel a Határ utcában lakunk ami ugyan még nem Budapest határa de nincs messze tőle.
Kisebbik fiúnkat vittük táborozni Tóalmásra, ami tőlünk kb. 30 km-re van.
Sajnos a múlt hét elején elkapott egy elég erőteljes nátha vagy megfázás, olyannyira, hogy a körzeti orvos antibiotikumot is felírt. Enyhe hőemelkedésem is volt de mér múlóban igaz most meg köhögök erősen. Remélem hamarosan ez is elmúlik.
Egész nap most már szinte fennt vagyok és dolgozgatok amennyire bírok.

A 118. zsoltár 5-6. versei szóltak hozzám:
"Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem. Velem van az Úr nem félek, ember mit árthat nékem."

I haven't had a week for a while when I had no doctor appointments scheduled in my diary. Now this week is such. This is rather strange, not like the many ones earlier.
Yesterday I drove out from the city which is not very difficult as we live almost on the city border. We took our smaller son to a camp which is about 30 km from our home.
Unfortunately early last week I got a strong cold so that my doctor had to prescribe antibiotics. I had small fever which is gone but now I have strong cough.
I am up almost all the day and work as much as I can.

I got God's message from Psalm 118, 5-6.:
"In my distress I cried out to the Lord. The Lord answered me and put me in a wide open place. The Lord is on my side, I am not afraid. What can people do to me?"

Nincsenek megjegyzések: